Az írás rövid története

Mivel a könyv és könyvtárak jövője a fő téma, úgy gondoltam, érdemes lenne magával az írással is foglalkozni picit. A következőkben az írás rövid történetének az áttekintése következik.
Mi is az írás: Nyelvileg kifejezett gondolatok rögzítésére szolgáló, kisebb-nagyobb emberi közösségektől elfogadott, egyezményes grafikai jelek rendszere.
Az írás előzményeiként tartjuk számon többek között a tulajdonjegyet, a rováspálcát, a barlangrajzokat, a kagylófüzéreket és még sok minden mást.
Az írás jelentőségét nem is kellene taglalni, de említsük meg, hogy mégis mekkora volta súlya, hiszen ez általléptek át a természeti népek a civilizált népek sorába. Nem is beszélve arról, hogy az írásnak köszönhetően rögzíteni tudták gondolataikat, így az megmaradt az utókor számára, lebontva a tér és az idő korlátait. Forradalmi változást hozott az információközlésben.
Az írás fajtái: 1. Képírás (piktográfia):Hol egy szót. hol egy egész mondatot ábrázoló konkrét tárgyakat jelentenek, de fontos, hogy nem egy nyelv szókincséhez kötve.
2. Fogalomírás (ideográfia): itt már a jeleket az elsődleges jelentésen túl már más összefüggésben is használják és a jeleknek nincsen rögzített hangértékük.
3. Szó- és szótagírás: A jelek már nemcsak a szavak értelméhez kapcsolódnak, hanem a szavak hangalakjával is szorosan összefonódnak.
4. Betűírás: Új fogalmak leírásakor vagy külön jeleket használnak, vagy olyan szójeleket írnak egymás után, amelyeknek hangalakjából csak a kezdő hangzót olvasták.

Könyv és papír kialakulásának rövid áttekintése: Köztudott, hogy Koreában, Japánban és Kínában már a XI - XIII. században fejlett nyomtatott kultúra létezett. Koreában a VII. század óta ismerik és alkalmazzák a fametszést. Fadúcok segítségével nyomtatták 868-ban a Stein Aurél fölfedezte Gyémánt Szútrát. A papírt is a kínaiak találták föl, akik hét évszázadon keresztül tudták találmányukat elrejteni. Azonban nem minden könyvet papírból készítettek a kezdettekkor, hiszen a pargemntől a selyemig sokféle anyagból készülhetett, attól függően, hogy maga a szöveg mennyire volt értékes. Logikusan a törvényeket, vallási szövegeket időtállóbb anyagra vésték mint a fakéreg, vagy a pálmalevél. Helyette inkább gyakran használták a fémet, fát, vagy elefántcsontot.
Bár keresztény egyházhoz a Föld lakóinak mintegy ötöde tartozik, a kódexek mégis meghódították az egész világot. Ma bármilyen írásrendszerrel és nyelven is írják, a könyv, ugyanaz a termék Japánban, Chilében vagy akár Magyarországon is.

Elektonikus papír

Egy kis érdekesség az elektronikus papír kialakulásáról, történetéről.
Az e-paper ötlete a hetvenes évek elején vetődött fel a Xerox Palo Altói Fejlesztőlaboratóriumában (PARC). Az elektronikus papír működésének alapja a "gyricon. Ez lényegében két átlátszó réteg között, mikroszkopikus gömbökből áll. A gömbök két féltekéje különböző színű (fekete-fehér), állásuk pedig elektromos töltésüktől függ. Az elektronikus papírt az utóbbi években a Xerox a 3M-mel közösen fejlesztette. Az elkézelések szerint egyszerű hordozható eszközökkel lehetne őket használni, amelyek egyszerre funkcionálnának nyomtatóként és scannerként. Az elektronikus papír egy speciális nyomtatóval egybeépítve helyettesíthetné a hely- és energiaigényesebb lcd monitorokat, az elektronikus könyvekben. Az e-papírt legalább ezerszer lehet újrahasználni.
A konkurrens e-papír úgy született, hogy rendkívül nehéz volt két színű mikroszkopikus golyókat előállítani: a hibás munkafolyamat eredménye több kiló egyszínű golyó volt. Ez az elektronikus papír azon az elven működik, hogy a két átlátszó réteg között sötét festék van, amelyben világos golyók úsznak, amelyek a feszültség hatására vagy a látható felületen helyezkednek el, vagy a festék alá süllyednek. Ezt a technológiát az MIT-n fejlesztették, de miután a kutatást végző diákokat kirugták, az általuk alapított E-Ink fejlesztette tovább, többek között az IBM támogatásával.

Kicsit részletesebben az E-book-ról (fejlesztések)

A technológia rohamléptekkel halad afelé, hogy újraalkossa a valós kultúra egyik utolsó erős médiumát a könyvet. Amikor elkészül, az e-könyv minden szempontból nagyon hasonlít majd egy nyomtatott könyvhöz, azt az egyet kivéve, hogy több száz kötetnyi adatot tartalmaz majd.
Akkor látszik igazán, hogy mekkora technológiai csúcsteljesítmény egy könyv, amikor felül akarjuk múlni. A könyv, mint színes, szagos és rendkívül kényelmes tárgy, rendkívül alkalmas arra, hogy megnyugtassa az embert - a számítógép és más elektronikus kütyük viszont rendkívül alkalmasak arra, hogy felizgassák az embert.
A könyv kevés ismert hátrányainak egyike a súly. (Nagyon megérzi ezt az ember például egy költözködés során.) Az emberiség tudása kétévente duplázódik, ezzel egyenesen arányos az erdőpusztítás. Talán ez az egy érv elegendő ahhoz, hogy az e-könyv karriert csináljon, akkor is ha sokkal bénább nyomtatott elődjénél.
Az amerikai piacon 1998 óta két e-book kapható. Ezek voltaképpen a szövegformázásra és tárolásra kihegyezett könnyített palmtopok.
A NuvoMedia Rocket eBookja a kisebbik: 627 gramm. 4MB memória 4000 oldalt tud tárolni - ez miheztartás végett tíz regény -, de a gép 32 megáig bővíthető.
A SoftBook Press Softbook Readerje a nagyobbik, mérete az A4-hez közelít, súlya 1315 gramm. A memóriája a Rocket eBookal azonos mutatókkal bír. Az e-bookok ára hatszáz dollártól indul (mondjuk száz nyomtatott könyv), az akku a gyár szerint harminc óra felhőtlen olvasást biztosít.
Európában jelenleg egy e-book sem kapható. Az e-book történelemhez hozzátartozik, hogy éppen a piaci bevezetés küszöbén vásárolta fel a NuvoMediát és a SoftBook Presst a Gemstar International nevű videomagnógyár, így a dolog elmaradt.
Az igéretek szerint nyár végén a francia Cytale saját fejlesztésű e-bookkal lép a piacra. A Cybook névre keresztelt eszközt az előzetes információk szerint színes kijelzővel és belső modemmel gyártják majd.
A fejlesztés másik iránya olyan szoftver és a digitális szabvány létrehozása, amelynek segítségével a begépelt szöveg vizuális hatása közelít a nyomtatott szövegéhez, szóval hogy valahogy normálisan nézzen ki.
Tehát bíztatóak a fejlesztések mindnképpen, de még hosszú az út mire a végére érünk. Véleményem szerint nem kell megijedni az E-bokk-októl, hiszen nem arról van szó, hogy könyvekre nincsen szükség, tulajdonképpen az E-book lesz a jövő generáció számára a könyv. Hiszen tulajdonképpen csak a hordozó fog megváltozni, a tartalomra még mindig ugyanannyian sőt ha nem többen kíváncsiak.

Elektronikus könyv (a fogalom tisztázása)

Az e-book, vagyis az e-könyv, azaz az elektronikus könyv nem a szó hagyományos, szoros értelmében vett könyv. Ezeket a kiadványokat ugyanis nem papírra nyomtatják, hanem elektronikusan terjesztik és képernyőn olvassák. Az olvasáshoz számos célberendezést alkottak (például eBookMan, EveryBook, Rocket eBook, goReader), de tökéletesen megfelel az asztali vagy a hordozható személyi számítógép is. Ez utóbbinak is számos változatát ismerjük: notebook, laptop, handheld pc, palmtop, PDA vagy a legújabb a Tablet PC. A speciális e-könyv olvasó célberendezések és hordozható számítógépek még azt a mással nem pótolható szolgáltatást is nyújtják, hogy rajtuk (esetleg online sugárzásból, közvetítésből származó) térképeket, folyamatosan frissített útleírásokat olvashatunk, amelyek jó szolgálatot tehetnek az idegen helyen a tájékozódásban és a látnivalók nyitva tartásával, valamint más fontos információkkal kapcsolatban. A papíralapú könyvektől eltérő tulajdonságaik miatt az e-könyvek olvasása egészen új élményt biztosít, a könyv felhasználásának új területeit, módját jelenti (gondoljunk a hiperhivatkozások alkalmazására, a szövegen belüli kereshetőség lehetőségére, a dokumentumokba épített multimédiás objektumokra stb).
Az elektronikus könyv ugyanakkor a hagyományos könyvekhez hasonló megjelenésű, látványú, formázásánál is az elődöket követi, ám kihasználja az új technológia adta előnyöket. A papír alapú – hagyományos – könyvek kezelési módja némiképpen módosul az elektronikus könyvet „forgatók” számára.
A PDF formátumú könyvek (jelenleg ilyenek a Mercator Stúdió könyvei is) az ingyenes Acrobat Reader, e-Book Reader, Adobe Reader segítségével olvashatók.

Az "információs futballpálya" szereplői

A játékos hasonlat amiről fentebb volt szó, vagy sokkal inkább metafora alkalmasnak tűnik az információs szakember szerepének kifejtésére is. Egy helycserének lehettünk a tanúi az előző szűk egy évtizedben a világméretű hálózatok létrejötte nyomán: az információt eddig szinte kizárólagosan birtokoló könyvtáros átadta a helyét a játékosoknak. Beengedte őket maga mellé a pályára, és egyre inkább hagyja, hogy maguk rúgják a gólokat. A könyvtáros a hasonlatban nem kaphat így más szerepet, mint a menedzserét, aki a pálya széléről látja el hasznos tanácsokkal a játékosokat. A játék tehát lényegében nem változott, csak a szerepek lettek különbözőek. Ahogyan Arsene Wenger, az Arsenal Football Club vezetője szerint „The manager must be as active on the touchline as the players on the field” [12]. (A menedzsernek ugyanolyan aktívnak kell lennie az oldalvonalnál, mint a játékosoknak a pályán.) Azaz nem csupán a játékos részéről kíván aktivitást a megváltozott helyzet, de a menedzsernek (aki szintén csak pár éve került a posztjára) is sokkal nagyobb aktivitásra lesz szüksége a megváltozott körülmények között.

A játékosok minőségi szolgáltatásokat igényelnek. Nekik többet kell nyújtani, mint amit maguktól el tudnának érni, mert egyébként nem vennék igénybe a könyvtár szolgáltatásait. A korszerű vezetési ismeretek olyan tudást igényelnek, amelyek erősen különböznek a hagyományos könyvtári modell szereplőinek eddig felhalmozott szakismeretétől.

Tehát újra meg kell határozni a könyvtár hagyományos szerepét: mit és hogyan válasszunk ki, szerezzünk be, osztályozzunk, írjunk le, szolgáltassunk, archiváljunk és tegyünk hozzáférhetővé, hogyan segítsünk az információk felhasználásában.

A felhasználó mint játékos

A megváltozott környezet és szokások következtében már nem beszélhetünk felhasználóról, hiszen a szó passzivitást sugall úgy általában, tehát egyáltalán nem illik napjaink aktív információkeresőire. Ezért új terminus terjedt el manapság, amit információs játékosként (information player) szoktak emlegetni. Ami egészen egyszerűen az interakcióra, szórakozásra, társadalmi életre, versenyszerűségre utal. A hangsúly tehát az aktivitáson van. „A jelenleg használatos terminológia egy másik kort reprezentál, ezzel akadályozza a mai világ működésének megértését. Még mindig egy reneszánsz kori szótár börtönében dolgozunk a virtuális világban. Azt kérdezhetik, hogy mi van egy elnevezésben? A válasz: minden. A terminológia irányítja a gondolkodásunkat, és ami talán ennél is fontosabb, azon emberek benyomásait, akiket kiszolgálunk”.
Az Aslib könyvtáros kézikönyvében ezért újterminust javasoltak helyette, az információs játékost. Négy vonatkozásban is hiteles asszociációkat kelt: interakcióra (A felhasználó információs rendszereket használ, a játékos benne van az információs térben (cyberspace). Nem csupán várja a választ megfogalmazott kérdésére, de utánamegy annak, újabb és újabb utakat keres a siker érdekében.), szórakozásra (A játékos szó a való életből van, így már nem csupán a szakmai problémamegoldás céljából történő információkeresésre asszociálhatunk általa, mint a felhasználó esetében.), társadalmi életre (Játszani mindig csak valaki mással lehet. Az információkeresés is társas tevékenység.), versenyszerűségre (Hasonlóan a sporthoz, vagy az üzleti élethez, a játékosok időt, energiát áldoznak azért, hogy sikert érjenek el: ha elérték győztek, ha nem, veszítettek.) egyaránt utal.
Sokak véleménye az, hogy könyvtárosra nem is nagyon lesz szükség az eljövendő évtizedekben, évezredekben. Talán itt is terminológiai váltásra lenne szükség, hogy a külvilág szemében felértékelődjön ez a szakma. (Gondoljunk arra, hogy mennyire nem írja már le ez a fogalom azt a sokoldalú tevékenységet, amit a könyvtárak munkatársai végeznek. Ezért hívják manapság Franciaországban a könyvtárat egyre inkább médiatárnak, vagy dokumentációs központnak, a könyvtárost pedig mediátornak; az angol szakirodalomban is egyre gyakrabban fordul elő az információs specialista elnevezés a könyvtáros rovására.)

Mi a TMI?

A rövidítés egy angol kifejezésre utal, egészen egyszerűen a "Too Much Information", vagyis a "Túl Sok Információ"-ra. Amely a felhasználóra dömpingszerűen áramlik korunkban. Hiszen ha belegondolunk saját internetes tapasztalatainkba, akkor könnyedén beláthatjuk, hogyha beírunk egy egyszerű keresőkérdést akármelyik keresőbe, rendkívül sok találatot fogunk kapni, ugyanakkor a találatok mennyisége sajnos nem egyenesen arányos a minőségükkel. Ma az internet tulajdonképpen egy olyan könyvtár benyomását kelti, ahol költözés után dobozokban felejtették az állományt. Hiszen tudjuk mire lenne szükségünk és valamennyire ismerjük is a rendelkezésünkre álló eszközöket, mégis gyakran előfordul az az eset, hogy nem találjuk meg a számunkra releváns információkat. Be kell látnunk, hogy itt bizony a könyvtáros segítségére van szükség, aki rendett teremt ebben a káoszban.
A TMI persze nem a legboldogítóbb hír a felhasználók számára, hiszen a zűrzavar egyre nő (a fejében is), viszont az információ értéke is, ezért mindent meg is tesz, hogy a számára szükségeset megkapja.