Az írás rövid története

Mivel a könyv és könyvtárak jövője a fő téma, úgy gondoltam, érdemes lenne magával az írással is foglalkozni picit. A következőkben az írás rövid történetének az áttekintése következik.
Mi is az írás: Nyelvileg kifejezett gondolatok rögzítésére szolgáló, kisebb-nagyobb emberi közösségektől elfogadott, egyezményes grafikai jelek rendszere.
Az írás előzményeiként tartjuk számon többek között a tulajdonjegyet, a rováspálcát, a barlangrajzokat, a kagylófüzéreket és még sok minden mást.
Az írás jelentőségét nem is kellene taglalni, de említsük meg, hogy mégis mekkora volta súlya, hiszen ez általléptek át a természeti népek a civilizált népek sorába. Nem is beszélve arról, hogy az írásnak köszönhetően rögzíteni tudták gondolataikat, így az megmaradt az utókor számára, lebontva a tér és az idő korlátait. Forradalmi változást hozott az információközlésben.
Az írás fajtái: 1. Képírás (piktográfia):Hol egy szót. hol egy egész mondatot ábrázoló konkrét tárgyakat jelentenek, de fontos, hogy nem egy nyelv szókincséhez kötve.
2. Fogalomírás (ideográfia): itt már a jeleket az elsődleges jelentésen túl már más összefüggésben is használják és a jeleknek nincsen rögzített hangértékük.
3. Szó- és szótagírás: A jelek már nemcsak a szavak értelméhez kapcsolódnak, hanem a szavak hangalakjával is szorosan összefonódnak.
4. Betűírás: Új fogalmak leírásakor vagy külön jeleket használnak, vagy olyan szójeleket írnak egymás után, amelyeknek hangalakjából csak a kezdő hangzót olvasták.

Könyv és papír kialakulásának rövid áttekintése: Köztudott, hogy Koreában, Japánban és Kínában már a XI - XIII. században fejlett nyomtatott kultúra létezett. Koreában a VII. század óta ismerik és alkalmazzák a fametszést. Fadúcok segítségével nyomtatták 868-ban a Stein Aurél fölfedezte Gyémánt Szútrát. A papírt is a kínaiak találták föl, akik hét évszázadon keresztül tudták találmányukat elrejteni. Azonban nem minden könyvet papírból készítettek a kezdettekkor, hiszen a pargemntől a selyemig sokféle anyagból készülhetett, attól függően, hogy maga a szöveg mennyire volt értékes. Logikusan a törvényeket, vallási szövegeket időtállóbb anyagra vésték mint a fakéreg, vagy a pálmalevél. Helyette inkább gyakran használták a fémet, fát, vagy elefántcsontot.
Bár keresztény egyházhoz a Föld lakóinak mintegy ötöde tartozik, a kódexek mégis meghódították az egész világot. Ma bármilyen írásrendszerrel és nyelven is írják, a könyv, ugyanaz a termék Japánban, Chilében vagy akár Magyarországon is.

Elektonikus papír

Egy kis érdekesség az elektronikus papír kialakulásáról, történetéről.
Az e-paper ötlete a hetvenes évek elején vetődött fel a Xerox Palo Altói Fejlesztőlaboratóriumában (PARC). Az elektronikus papír működésének alapja a "gyricon. Ez lényegében két átlátszó réteg között, mikroszkopikus gömbökből áll. A gömbök két féltekéje különböző színű (fekete-fehér), állásuk pedig elektromos töltésüktől függ. Az elektronikus papírt az utóbbi években a Xerox a 3M-mel közösen fejlesztette. Az elkézelések szerint egyszerű hordozható eszközökkel lehetne őket használni, amelyek egyszerre funkcionálnának nyomtatóként és scannerként. Az elektronikus papír egy speciális nyomtatóval egybeépítve helyettesíthetné a hely- és energiaigényesebb lcd monitorokat, az elektronikus könyvekben. Az e-papírt legalább ezerszer lehet újrahasználni.
A konkurrens e-papír úgy született, hogy rendkívül nehéz volt két színű mikroszkopikus golyókat előállítani: a hibás munkafolyamat eredménye több kiló egyszínű golyó volt. Ez az elektronikus papír azon az elven működik, hogy a két átlátszó réteg között sötét festék van, amelyben világos golyók úsznak, amelyek a feszültség hatására vagy a látható felületen helyezkednek el, vagy a festék alá süllyednek. Ezt a technológiát az MIT-n fejlesztették, de miután a kutatást végző diákokat kirugták, az általuk alapított E-Ink fejlesztette tovább, többek között az IBM támogatásával.

Kicsit részletesebben az E-book-ról (fejlesztések)

A technológia rohamléptekkel halad afelé, hogy újraalkossa a valós kultúra egyik utolsó erős médiumát a könyvet. Amikor elkészül, az e-könyv minden szempontból nagyon hasonlít majd egy nyomtatott könyvhöz, azt az egyet kivéve, hogy több száz kötetnyi adatot tartalmaz majd.
Akkor látszik igazán, hogy mekkora technológiai csúcsteljesítmény egy könyv, amikor felül akarjuk múlni. A könyv, mint színes, szagos és rendkívül kényelmes tárgy, rendkívül alkalmas arra, hogy megnyugtassa az embert - a számítógép és más elektronikus kütyük viszont rendkívül alkalmasak arra, hogy felizgassák az embert.
A könyv kevés ismert hátrányainak egyike a súly. (Nagyon megérzi ezt az ember például egy költözködés során.) Az emberiség tudása kétévente duplázódik, ezzel egyenesen arányos az erdőpusztítás. Talán ez az egy érv elegendő ahhoz, hogy az e-könyv karriert csináljon, akkor is ha sokkal bénább nyomtatott elődjénél.
Az amerikai piacon 1998 óta két e-book kapható. Ezek voltaképpen a szövegformázásra és tárolásra kihegyezett könnyített palmtopok.
A NuvoMedia Rocket eBookja a kisebbik: 627 gramm. 4MB memória 4000 oldalt tud tárolni - ez miheztartás végett tíz regény -, de a gép 32 megáig bővíthető.
A SoftBook Press Softbook Readerje a nagyobbik, mérete az A4-hez közelít, súlya 1315 gramm. A memóriája a Rocket eBookal azonos mutatókkal bír. Az e-bookok ára hatszáz dollártól indul (mondjuk száz nyomtatott könyv), az akku a gyár szerint harminc óra felhőtlen olvasást biztosít.
Európában jelenleg egy e-book sem kapható. Az e-book történelemhez hozzátartozik, hogy éppen a piaci bevezetés küszöbén vásárolta fel a NuvoMediát és a SoftBook Presst a Gemstar International nevű videomagnógyár, így a dolog elmaradt.
Az igéretek szerint nyár végén a francia Cytale saját fejlesztésű e-bookkal lép a piacra. A Cybook névre keresztelt eszközt az előzetes információk szerint színes kijelzővel és belső modemmel gyártják majd.
A fejlesztés másik iránya olyan szoftver és a digitális szabvány létrehozása, amelynek segítségével a begépelt szöveg vizuális hatása közelít a nyomtatott szövegéhez, szóval hogy valahogy normálisan nézzen ki.
Tehát bíztatóak a fejlesztések mindnképpen, de még hosszú az út mire a végére érünk. Véleményem szerint nem kell megijedni az E-bokk-októl, hiszen nem arról van szó, hogy könyvekre nincsen szükség, tulajdonképpen az E-book lesz a jövő generáció számára a könyv. Hiszen tulajdonképpen csak a hordozó fog megváltozni, a tartalomra még mindig ugyanannyian sőt ha nem többen kíváncsiak.

Elektronikus könyv (a fogalom tisztázása)

Az e-book, vagyis az e-könyv, azaz az elektronikus könyv nem a szó hagyományos, szoros értelmében vett könyv. Ezeket a kiadványokat ugyanis nem papírra nyomtatják, hanem elektronikusan terjesztik és képernyőn olvassák. Az olvasáshoz számos célberendezést alkottak (például eBookMan, EveryBook, Rocket eBook, goReader), de tökéletesen megfelel az asztali vagy a hordozható személyi számítógép is. Ez utóbbinak is számos változatát ismerjük: notebook, laptop, handheld pc, palmtop, PDA vagy a legújabb a Tablet PC. A speciális e-könyv olvasó célberendezések és hordozható számítógépek még azt a mással nem pótolható szolgáltatást is nyújtják, hogy rajtuk (esetleg online sugárzásból, közvetítésből származó) térképeket, folyamatosan frissített útleírásokat olvashatunk, amelyek jó szolgálatot tehetnek az idegen helyen a tájékozódásban és a látnivalók nyitva tartásával, valamint más fontos információkkal kapcsolatban. A papíralapú könyvektől eltérő tulajdonságaik miatt az e-könyvek olvasása egészen új élményt biztosít, a könyv felhasználásának új területeit, módját jelenti (gondoljunk a hiperhivatkozások alkalmazására, a szövegen belüli kereshetőség lehetőségére, a dokumentumokba épített multimédiás objektumokra stb).
Az elektronikus könyv ugyanakkor a hagyományos könyvekhez hasonló megjelenésű, látványú, formázásánál is az elődöket követi, ám kihasználja az új technológia adta előnyöket. A papír alapú – hagyományos – könyvek kezelési módja némiképpen módosul az elektronikus könyvet „forgatók” számára.
A PDF formátumú könyvek (jelenleg ilyenek a Mercator Stúdió könyvei is) az ingyenes Acrobat Reader, e-Book Reader, Adobe Reader segítségével olvashatók.

Az "információs futballpálya" szereplői

A játékos hasonlat amiről fentebb volt szó, vagy sokkal inkább metafora alkalmasnak tűnik az információs szakember szerepének kifejtésére is. Egy helycserének lehettünk a tanúi az előző szűk egy évtizedben a világméretű hálózatok létrejötte nyomán: az információt eddig szinte kizárólagosan birtokoló könyvtáros átadta a helyét a játékosoknak. Beengedte őket maga mellé a pályára, és egyre inkább hagyja, hogy maguk rúgják a gólokat. A könyvtáros a hasonlatban nem kaphat így más szerepet, mint a menedzserét, aki a pálya széléről látja el hasznos tanácsokkal a játékosokat. A játék tehát lényegében nem változott, csak a szerepek lettek különbözőek. Ahogyan Arsene Wenger, az Arsenal Football Club vezetője szerint „The manager must be as active on the touchline as the players on the field” [12]. (A menedzsernek ugyanolyan aktívnak kell lennie az oldalvonalnál, mint a játékosoknak a pályán.) Azaz nem csupán a játékos részéről kíván aktivitást a megváltozott helyzet, de a menedzsernek (aki szintén csak pár éve került a posztjára) is sokkal nagyobb aktivitásra lesz szüksége a megváltozott körülmények között.

A játékosok minőségi szolgáltatásokat igényelnek. Nekik többet kell nyújtani, mint amit maguktól el tudnának érni, mert egyébként nem vennék igénybe a könyvtár szolgáltatásait. A korszerű vezetési ismeretek olyan tudást igényelnek, amelyek erősen különböznek a hagyományos könyvtári modell szereplőinek eddig felhalmozott szakismeretétől.

Tehát újra meg kell határozni a könyvtár hagyományos szerepét: mit és hogyan válasszunk ki, szerezzünk be, osztályozzunk, írjunk le, szolgáltassunk, archiváljunk és tegyünk hozzáférhetővé, hogyan segítsünk az információk felhasználásában.

A felhasználó mint játékos

A megváltozott környezet és szokások következtében már nem beszélhetünk felhasználóról, hiszen a szó passzivitást sugall úgy általában, tehát egyáltalán nem illik napjaink aktív információkeresőire. Ezért új terminus terjedt el manapság, amit információs játékosként (information player) szoktak emlegetni. Ami egészen egyszerűen az interakcióra, szórakozásra, társadalmi életre, versenyszerűségre utal. A hangsúly tehát az aktivitáson van. „A jelenleg használatos terminológia egy másik kort reprezentál, ezzel akadályozza a mai világ működésének megértését. Még mindig egy reneszánsz kori szótár börtönében dolgozunk a virtuális világban. Azt kérdezhetik, hogy mi van egy elnevezésben? A válasz: minden. A terminológia irányítja a gondolkodásunkat, és ami talán ennél is fontosabb, azon emberek benyomásait, akiket kiszolgálunk”.
Az Aslib könyvtáros kézikönyvében ezért újterminust javasoltak helyette, az információs játékost. Négy vonatkozásban is hiteles asszociációkat kelt: interakcióra (A felhasználó információs rendszereket használ, a játékos benne van az információs térben (cyberspace). Nem csupán várja a választ megfogalmazott kérdésére, de utánamegy annak, újabb és újabb utakat keres a siker érdekében.), szórakozásra (A játékos szó a való életből van, így már nem csupán a szakmai problémamegoldás céljából történő információkeresésre asszociálhatunk általa, mint a felhasználó esetében.), társadalmi életre (Játszani mindig csak valaki mással lehet. Az információkeresés is társas tevékenység.), versenyszerűségre (Hasonlóan a sporthoz, vagy az üzleti élethez, a játékosok időt, energiát áldoznak azért, hogy sikert érjenek el: ha elérték győztek, ha nem, veszítettek.) egyaránt utal.
Sokak véleménye az, hogy könyvtárosra nem is nagyon lesz szükség az eljövendő évtizedekben, évezredekben. Talán itt is terminológiai váltásra lenne szükség, hogy a külvilág szemében felértékelődjön ez a szakma. (Gondoljunk arra, hogy mennyire nem írja már le ez a fogalom azt a sokoldalú tevékenységet, amit a könyvtárak munkatársai végeznek. Ezért hívják manapság Franciaországban a könyvtárat egyre inkább médiatárnak, vagy dokumentációs központnak, a könyvtárost pedig mediátornak; az angol szakirodalomban is egyre gyakrabban fordul elő az információs specialista elnevezés a könyvtáros rovására.)

Mi a TMI?

A rövidítés egy angol kifejezésre utal, egészen egyszerűen a "Too Much Information", vagyis a "Túl Sok Információ"-ra. Amely a felhasználóra dömpingszerűen áramlik korunkban. Hiszen ha belegondolunk saját internetes tapasztalatainkba, akkor könnyedén beláthatjuk, hogyha beírunk egy egyszerű keresőkérdést akármelyik keresőbe, rendkívül sok találatot fogunk kapni, ugyanakkor a találatok mennyisége sajnos nem egyenesen arányos a minőségükkel. Ma az internet tulajdonképpen egy olyan könyvtár benyomását kelti, ahol költözés után dobozokban felejtették az állományt. Hiszen tudjuk mire lenne szükségünk és valamennyire ismerjük is a rendelkezésünkre álló eszközöket, mégis gyakran előfordul az az eset, hogy nem találjuk meg a számunkra releváns információkat. Be kell látnunk, hogy itt bizony a könyvtáros segítségére van szükség, aki rendett teremt ebben a káoszban.
A TMI persze nem a legboldogítóbb hír a felhasználók számára, hiszen a zűrzavar egyre nő (a fejében is), viszont az információ értéke is, ezért mindent meg is tesz, hogy a számára szükségeset megkapja.

Megváltozott környezet

Bizonytalan korban élünk, és a bizonytalanság egyre csak nő! A digitális korban három meghatározó tényező befolyásolhatja a könyvtárosi szakma lehetséges szerepvállalásait:(1) a tudás (a tapasztalatokból összefüggések tudatos felismerésével szerzett információ) szerepének a felértékelődése; (2) az ezzel szoros kapcsolatban álló technikai fejlődés, és (3) a demokrácia, demokratikus társadalom, amely mindenki számára esélyegyenlőséget hirdet.
A megváltozott környezet és szokások következtében már nem beszélhetünk felhasználóról, hiszen a szó passzivitást sugall úgy általában, tehát egyáltalán nem illik napjaink aktív információkeresőire. Ezért új terminus terjedt el manapság, amit információs játékosként (information player) szoktak emlegetni. Ami egészen egyszerűen az interakcióra, szórakozásra, társadalmi életre, versenyszerűségre utal.
A tudás szerepének a felértékelődése nyomán jön létre az információs társadalom. A tudás az egyén számára, vagy a megfelelő szakembergárda a profitorientált intézmények, vállalatok számára a legjobb befektetés, ahogy a tudás szolgáltatása szintén komoly haszonnal kecsegtet. A könyvtáros szakma számára ez szintén komoly kihívást jelent.

Könyvtárra igenis szükség van

Sokan megkongatták már a vészharangot a könyvtár fölött, amit néhány évtizeden belül felvált az internet mindent behálózó világa. Ez jellemző módon egy pusztán technológiai oldalról közelítő, vagy erősebben fogalmazva "technobarbár" gondolkodásmód . A könyvtárak mindig rendelkeztek közvetítői funkcióval. Ez a közvetítői funkció megmaradt napjainkig. A technikai fejlődés eredményeit kihasználva és a közvetítői funkciót is szem előtt tartva (hiszen, a mikéntjével mindmáig a köynvtárosok vannak leginkább tisztában). lehetne a könyvtár helyett infotéka: azaz hagyományos szerep+CD-tár, adatbázis kölcsönzés, adatbázis hozzáférési szolgáltatás, internet szolgáltatás.

Ellenérv - Mark Y. Herring 10 oka

Herring szemben McLuhan-nel, azt az álláspontot képviseli, miszerint a könyvek, és a papíralapú könyvtárak nem fognak eltűnni a süllyesztőben.
Ennek alátámasztására 10 okot is felsorolt:

1. Nem található meg minden az Interneten. A világháló több mint 1 milliárdnyi weblapot tartalmaz, ezeken azonban nagyon kevés a lényeges anyag. A folyóiratoknak csak nagyjából 8%-a érhető el ingyenesen, míg a könyvek aránya ennél is kisebb. A fontosabb tudományos folyóiratok olvasásáért pedig fizetni kell, és bizony nem is keveset.

2. A tű a szénakazalban elmélet
Az Internet ma egy hatalmas katalogizálatlan könyvtárhoz hasonlít, amit teljes egészében soha nem tudunk áttekinteni. Több tucat keresőprogram létezik ugyan, amelyek azt ígérik, hogy mindent megtalálnak a Web-en, de mégsem találnak semmit. Az Internetnek csak kis szeletét indexelik, és azt sem frissítik naponta.

3. A weben nincs minőség-ellenőrzés
A fontos tudományos, orvosi és történelmi információk mellett az Internet temérdek hulladékot tartalmaz. Bárki, bármit feltehet, ami nem oda való a pornográfiától a szélsőséges politikáig. Nem ellenőrzi a weboldalakat senki, valószínűleg soha nem is fogja. Az Internetet gyakran a hiúság irányítja, ellentétben a könyvtárral, ahol a „hiúságból származó” publikációk igen ritkák.

4. Amit nem tudsz az bánt igazán. A teljes szövegű webhelyek nem teljesek.
Az információs-technika nagy vívmánya a folyóiratok digitalizálása és az elektronikus folyóiratok megjelenése volt. Ezek a „teljes szövegű” Web-helyek azonban korántsem teljesek, pl. hiányoznak a lábjegyzetek, sokszor a táblázatok, grafikonok és képletek is. Ráadásul a címek egy digitalizált csomagban gyakran cserélődnek minden figyelmeztetés nélkül. Ezért a digitalizált folyóiratok használatához megfontoltság, tervezés és előrelátás szükséges.

5. Problémák a könyvekkel.
Az oktatásban egy könyvet valamennyi oktatási intézmény könyvtárában el lehet helyezni tetszőleges példányszámban. A Web-en nem, mert az elektronikus könyveket szállító kiadók könyvtáranként csak egy példányt engedélyeznek. 1970 óta 50 ezer tudományos tankönyvet publikálnak évente, ebből az Interneten csak néhány ezer található meg. Az 1925 előtt publikált könyvekből a Web-en csak kb. 20 ezer cím van meg, pedig ezekre már nem vonatkoznak a szerzői jogi megkötések.

6. Könyv kontra e-könyv
Az e-könyvek olvasókészülékeinek használata gyakran fejfájást okoz, megerőlteti a szemet. Kevesen szeretnek képernyőről olvasni, a használók nagy része a két oldalnál hosszabb dokumentumokat kinyomtatja.

7. Az Internet ellenére minden egyetemnek van könyvtára
Az Internet ellenére minden egyetemnek van könyvtára. Kaliforniában néhány éve megnyitottak egy új egyetemet könyvtárépület nélkül. Az utóbbi két évben tízezrével kellett könyvet vásárolniuk, mert az Interneten nem találták meg a hallgatók a szükséges olvasmányokat. Harring másik példája a mérnöki tudományok legfontosabb egyeteme a California Polytechnic State University, ahol egy teljesen elektronikus virtuális könyvtárat terveztek, de végül mégis hagyományos könyvtárat nyitottak meg erős elektronikus összetevőkkel. Tehát teljesen virtuális könyvtár nem létezik, és a mi életünkben valószínűleg nem is fog.

8. A teljes digitalizálás hihetetlenül drága lenne
A teljes digitalizálás hihetetlenül drága lenne. Ha teljesen virtuális könyvtárban, teljesen digitalizált könyvtárban gondolkodnánk, akkor hamarosan a tönk szélére kerülne az állam. Ennek oka egyrészt a copyright költségek, amik már önmagukban több tízmillió dollárt tennének ki. Másrészt a digitalizálási költségek is igen magasak. A másik kérdés, hogy mi történne az egyedi, ritka, értékes primer forrásokkal digitalizálás után? Kidobnánk őket? Ha pedig szünetelne az áramszolgáltatás, akkor senki nem tudna olvasni semmit.

9. Egy kilométer hosszú, egy centiméter mély
Kevés olyan dolog található az Interneten, ami 15 évnél régebbi. Az elektronikus folyóiratoknál az új évfolyam hozzáférésekor a régi eltűnik. A régebbi anyagokhoz való hozzáférés nagyon költséges. A diákoknak pedig azokra az anyagokra is szükségük lehet, amelyeket nem az utóbbi 10-15 évben készítettek.

10. Az Internet mindenhol jelen van, de a könyvek hordozhatóak
Csaknem ezer éve van a vérünkben a nyomtatott dokumentumok olvasása, és ez nemigen fog megváltozni a következő 75 évben. Az emberek nagy része szívesebben heveredik le az ágyra egy jó könyvvel a kezében, mint egy laptoppal. Ez a tíz igen fontos ok is rávilágít arra, hogy az Internet-galaxis nem fogja kiszorítani az olvasást, az olvasás kultúráját, hiszen az már szinte a vérünkben van. Ahogy ez a kis szemléletes hasonlat is alátámasztja, ahogy a mikrohullámú sütő sem szorította ki a hagyományos sütőt, ugyanúgy az internet és az elektronikus média megjelenése sem fogja. Pusztán arról van szó, hogy hatalmas változások előtt állunk és ezt ki képességei szerint illetve hagyománytisztelete mértéke alapján próbálja meg feldolgozni és alkalmazkodni hozzá.

Mi is a Gutenberg galaxis? - Áttekintés röviden

•A Gutenberg-galaxis Johannes Gutenbergről, a könyvnyomtatás feltalálójáról kapta a nevét. A Gutenberg-galaxis a nyomtatott kultúra – tágabb értelemben az írásbeliség – metaforája.

•A kifejezés az emberi kultúrtörténetnek arra a szakaszára utal, melyben a könyv, mint ismeretközlő közeg kiemelkedő szerephez jut(ott).
A nyomtatás elterjedésével a tömegek akiknek (volt rá kapacitása) is hozzájuthattak a könyvekhez, a kultúra, a tudás hordozóihoz. A könyv tehát addig nem tapasztalt mértékben, jelentős és kitüntetett szerephez jutott.
A téma alapműve Marshall McLuhan, kanadai irodalomtörténész 1962-ben publikált műve, a The Gutenberg Galaxy. McLuhan meghatározó szerepet tulajdonít a könyvnyomtatásnak, a lényeg azonban az, hogy ezáltal megváltozott az ember gondolkodása, elkezdte vizsgálni és kutatni az ok-okozati kapcsolatokat. A mű a könyvnyomtatás óta eltelt majd hat évszázadot vizsgálta meg a könyv és az olvasás oldaláról. A szerző az elektronikus média megjelenése következményeként a könyv halálhírét jövendölte meg.

•